Zolka

Zolka, nagy családunk legfiatalabb tagja érkezett közénk. Csendesen indulva, megpihenve majd ritmikus ütemben jelezte jöttét. Csodaszép madárdalos hajnal volt. Semmi mást nem lehetett hallani körülöttünk. Béke volt. Hárman voltunk, Mi unokatestvérek és egy kicsi Fiú. S gondolatban velünk a Nővére és az Édesapja akik már nagyon várták...

Azt gondolom, hogy a régi világban is így lehetett, rokonokkal, unokanővérrel együtt lenni vajúdás alatt, pillanatnyi illúzió kerített hatalmába...

Végtelen hála és öröm! Isten hozott, Zolka!